🧠💪 „AZ AGY A FASCIÁKRA HALLGAT ÉS AZ IZMOKHOZ BESZÉL.”
Thomas Myers, az egyik legismertebb fasciakutató előadásában találkoztam ezzel a frappáns gondolattal. Hadd fejtsem ki, miről szól ez!
🧠➡️ Azt biztosan sokan tudjátok, hogy az izmaink nem önálló elhatározásukból dolgoznak, hanem az agyunkból kapnak utasításokat, melyek az ún. motoros idegek segítségével, a gerincvelőn keresztül jutnak el a koponyában található agyból az egyes izmokig. Ez tehát egy belülről kifele irányuló információáramlás.
➡️🧠 Ahhoz azonban, hogy az agyunk a megfelelő utasításokat tudja adni az izmainknak, szüksége van befele jövő információkra is arról, hogy miújság „odakint”. Ezeket az információkat a receptorok fogják fel és küldik be a központi idegrendszerbe. Az útvonal ugyanaz, csak visszafele: a külső (perifériás) testrészektől a gerincvelőn át jutnak el a koponyában elhelyezkedő agy különböző területeire.
🔭 A befele menő információk sokfélék (mechanikai ingerek, hőhatás, kémiai anyagok stb.). Azokat a receptorokat, melyek a testrészeink helyzetéről és azok mozgásairól adnak információkat, proprioceptoroknak nevezzük. Ezekből rengeteg van a testünkben: az izmokban az izomorsók (ezek egészen pontosan az izom egyik kötőszövetes rétegében a perimysiumban találhatók), az inas részen az ínorsók, de vannak ilyen speciális receptorok a szalagokban, az ízületi tokban, a fascialemezekben és egyéb sok-sok kötőszövetes képletben testszerte. Ezek fogják a külső információkat, beküldik a központi idegrendszerbe, mely ezen információk birtokában tud megfelelő mozgásos (motoros) parancsot kiadni az izmoknak.
Ezért az indító gondolat tehát, hogy az agyunk a fasciákra hallgat, vagyis a bennünk lévő receptorokból nyer információt, majd az izmokhoz beszél, vagyis azokat utasítja működésre.
Ha a proprioceptorok megfelelően működnek, akkor a mozgásos utasítások is megfelelőek lesznek. Ha csökken a proprioceptív információk mennyisége, akkor jönnek a „hibák”, azaz a mozgások kevésbé lesznek kontrolláltak, helyesek, hatékonyak, biztonságosak.
A propriocepció teljes hiánya pedig jelentős mozgáskorlátozottságot von maga után (pl. járási képtelenség). De ez egy igen ritka betegség, kb. 10 embert érint a Földön.

👉 A fentiek alapján két fontos következtetést vonnék le:
1️⃣ A fasciákkal való foglalkozás támogatja az idegrendszer mozgásszervező tevékenységét. Ez megjelenhet a fasciális szemléletű mozgások során is (sőt, jelenjen is meg!), de hengerezéssel, egyéb SMR technikákkal, illetve manuálisan végzett fasciakezelésekkel is támogatjuk a proprioceptív rendszerünket s rajta keresztül „kommunikálhatunk” az idegrendszerünkkel.

2️⃣ Legyen szó akár fittségi edzésről, akár rehabilitációs tréningről, egy jól tervezett mozgásprogram kihívás elé állítja a proprioceptív rendszert is, ezzel biztosítva a teljes test, illetve az egyes ízületek stabilitását (globális és lokális stabilitás). Tehát a testmozgásnál ne csak az izmok erősítése legyen az egyetlen célunk. Ne csak erős, de „okos” is legyen az az izom, vagyis inkább az idegrendszer, hogy a megfelelő izmok a megfelelő pillanatban, sorrendben, erővel stb. kapcsoljanak be. (Ugye ez például válasz a külső, elektromos stimulációval végzett „edzésekre”, hogy azoknak miért nincs semmi közük a fiziológiás működéshez???)