Lelki béka 🐸
Az év lezárása a munkában, a céges és egyéb karácsonyi bulik, összejövetelek, az ünnepi készülődés szerintem extrán rátol az utolsó hetekre, napokra. Még úgy is, hogy mi például nem veszünk ajándékokat egymásnak a családban, ami sokat javított a decemberi “idegállapotomon”. (Trolloknak: naptártól függetlenül nagyon sok ajándékkal lepem meg a szeretteimet, mert nekem ez a legerősebb szeretetnyelvem.)
Szóval még így is fáradtan jött el a karácsony napja. Nézegettem a naptárat, hogy de jó lenne egy csendes, befordulós, relaxálós masszázs, de hát karácsonykor otthon “illik” lenni és jaj de messze van, amikor majd újra “illik” menni, pedig de vágyom rá.
No és akkor felvillant a gondolat, hogy miért ne tehetném meg, hogy megajándékozom magamat? Azt a testet és lelket, aki egész évben állja a sarat, teszi a dolgát, sokszor úgy is, hogy nehezére esik, hogy esetleg nem a kedve szerint alakulnak az események, mégis megy tovább és helytáll a vállalt feladatokban. Megérdemli ez a test és ez a lélek a törődést. Karácsonykor is.
Így történt, hogy december 24-én átadtam magam egy 90 perces lazulásnak és csak utána indultunk a családhoz.
Bezavart a karácsonyba? Kicsit sem, sőt!
Ezt a talán jelentéktelen epizódot azért írtam le, hogy bátorítsak másokat az öngondoskodásra, ami akkor is fontos, ha a naptár szerint másokkal “illene” foglalkozni. 💚
