Lelki béka 🐸 nőnapon
Nálam valahogy nem maradnak meg a virágok. Biztosan ismeritek azt a típust, aki vagy elfelejti meglocsolni a virágokat vagy épp túllocsolja őket. Na ez vagyok én. 🫤
💯 Egyszer kaptam egy barátomtól egy “tutibiztosmindenttúlél” virágot. Mondván még locsolni sem kell, mivel valami spéci gömbben volt a gyökere, szóval nekem találták ki. Nem hiszitek el, arra értem haza egy este, hogy leesett a polcról és kettétört 🙈 Tehát amelyiket nem én nyírom ki, az öngyilkos lesz… 😆
🪴 Tavaly kaptam ezt a mini orchideát az anyósoméktól (igen, nagyon jóban vagyunk, szeretettel hozták). Na, gondoltam, ennek se jutott hosszú élet, de azt a rövidet becsben tartom.
🌱 Mikor elvirágzott, olyan kis csumpi maradt: két húsos, zöld levél és azok a furi kacsok. Kitettem a konyhaablakba, a mosogató fölé. Sok fény érte, de tüző nap nem, a víz ott volt alatta, így én is ügyesebb voltam a locsolásban (nem technikailag, hanem időzítésben). Nem volt szép, de emlékeztetett azokra, akiktől kaptam és mindig átjárt egy kellemes érzés, ha ránéztem.
🌸 És pár hete, legnagyobb meglepetésemre kis bimbók jelentek meg rajta. Izgatottan figyeltem minden nap a fejleményeket, hogy miként borul ismét pompába. Mára ilyen lett.
📸 Közben küldözgettem anyóspajtásnak a fotókat a “gyerekről”. A kis virágról, ami egy újabb kis kapocs lett köztünk, a lelkeink között.
🛒 Tenap este beugrottam a Sparba vásárolni. A mellettem lévő kasszánál egy fiatalember három gyönyörű orchideát vásárolt a napi élelmiszerek mellett. Rámosolyogtam. Eszembe jutott az én kis orchideám és az érzések, amit átélek általa. Három hölgy ma megkapta biztosan azokat a virágokat és talán az ő lelkükben is elkezd kibontakozni ez a “szeretetvirág”, amikor ránéznek és a srácra gondolnak majd.
💝 Nem nagyon “ünneplem” a nőnapot, de ha egy kisvirág ennyiben képes hatni a másik lelkére, boldogságára, akkor talán van értelme ilyen címzetes napokat tartani és virágba borítani a lelkünket.
