Lelki béka
Itt a tavasz, megvolt a boldogság világnapja is… kb. kötelező (lenne) boldognak lenni. De Te mégsem vagy az. Vagy boldog vagy ugyan, de nyomasztanak dolgok, gondolatok, érzések, határidők, akármik. 
Jómagam is híve vagyok annak, hogy igyekezzünk meglátni a jót és a szépet a mindennapokban. Törekszem is rá és tényleg működik.
DE! És ez egy hangos de. Van ez az ún. mérgező (toxikus) pozitivitás, ami arra presszionál, hogy mindig, minden körülmények között csak a jót vedd észre. Tudod, a „nyugodjál meg, mert attól majd megnyugszol!”. 
Ez amúgy vicces, a mérgező pozitivitás viszont inkább káros és veszélyes.
Az emberi lét teljesen természetes jellemzője, hogy vannak dombok és völgyek. Bocsi, hogy megint az élettannal jövök, de az idegrendszerünk, a hormonrendszerünk be van rendezkedve erre, megvan mindkét (és még ezer más) állapotra a megfelelő válasza, eszközrendszere, hogy a legjobban kezelje.
Sőt, abból nagyobb baj lesz, ha tudatosan el akarunk nyomni egy olyan dolgot, amire a belső folyamatok elindultak és zajlanak. Felvehetjük a mosolyálarcunkat kifele, de a belső rendszert nem lehet becsapni. Mondhatni „titkos féreg foga rág” odabent. Megeszi és felemészti az embert.
Tehát teljesen rendben van, ha megéled, hogy ma sz@r napod van, hogy most fáj, ami történt, hogy felzaklatott egy hír vagy szomorú vagy. Sírni is ér. Nagyon is!
Amikor ezt megengedjük magunknak, akkor teret adunk a feldolgozásnak, a gyógyulásnak, az enyhülésnek. Esetleg rálelhetünk egy kellemetlen helyzet megoldására. Vagy átkeretezhetjük a történteket, amikor megértjük azokat.
Ha szőnyeg alá söpörjük, akkor ezekre nincs lehetőségünk.
Szóval teljesen rendben van, ha néha nem vagy rendben. Engedd átfolyni magadon! Mert ha nem engeded, akkor csak megakasztod a tisztulás folyamatát.
