LELKI BÉKA 🐸
Tegnap volt a mentális egészség világnapja, de csak ma jutok a közösségi médiához, hogy megosszam megint egy személyes élményemet (nem unalomból, hanem iránymutatás céljából), amit a héten éltem át és a lelki egészségemhez (is) hozzájárult.
Rendszeresen járok olajos thai masszázsra, ugyanabba a szalonba, ha lehet, ugyanahhoz a terapeutához. Ismerjük egymást, hiszen két-három éve oda járok, de nem beszélünk sokat (turn, please szintjén) és ez nekem pont jó, mert a masszázs ugyan egy fizikai dolog, de nekem a lelkem is itt szokott kisimulni és örülök, hogy csendben lehetek a saját gondolataimba merülve.
Ez történt a héten is, egy hosszú, nehéz időszak után (a doktorimmal most már kemény munkában vagyok) és a végefelé, mikor már 50 perce lazult a testem és általa a lelkem is, egyszer csak némán kigördültek a könnyek a lezárt szememből. Ahogy enyhült a feszültség, jöttek az érzelmek. A kis thai hölgy észrevette és rögtön a vállamra tette a kezét, hogy minden rendben van-e.
Nem is tudom, hogy írjam le, mit éreztem. Egy másik ember, akivel még két normális mondatot nem váltottam életemben, azonnal reagált az érzéseimre. Azonnal biztosított az empátiájáról. Bár nem tudta, hogy miért jöttek azok a könnyek, rögtön vígasztalt, hogy vannak nehéz dolgok, neki is szokott lenni, de minden rendben lesz. Még most is elszorul a torkom, ahogy visszemlékszem arra a percre.
Nem maradt csendben. Nem hagyott „egyedül”. Kapcsolódott hozzám.
Tényleg nehéz szavakba önteni, mennyire sokat jelentett számomra ez a gesztus.
És csak azért írtam le, mert nem tudhatjuk soha, hogy milyen sokat adhatunk a másiknak (akár egy idegennek) pusztán a figyelmünkkel, az együttérzésünkkel, egy érintéssel vagy akár csak egy mosollyal. Szóval ne fukarkodjunk ezekkel! 🧡
❓Veletek már történt ilyen kapcsolódás egy idegennel? Ha van kedvetek, írjátok meg, hadd töltekezzünk egymás pozitív élményeiből!
