TE VAGY A FŐNÖK A SAJÁT ÉLETEDBEN!
Azt veszel fel a saját „cégedbe” vagy azt bocsátasz el, akit akarsz. És azt ajándékozod meg a figyelmeddel, időddel, aki megérdemli.
Minél öregebb vagyok, annál inkább meghúzom azt a vonalat, melyen csak az arra méltók léphetnek át és maradhatnak belül. És ez nem holmi felsőbbrendűség, hanem saját magam maximális védelme.
Ma már el tudom fogadni, hogy a velem szemben álló másként gondolja, másként látja helyesnek. És az ő igaza éppoly’ valós, mint az enyém. Mert az az ő világának szűrőjén úgy megy át, az enyémen meg másként. Elfogadom, hogy más.
DE!
És ez egy nagyon fontos DE! Azt eldönthetem, hogy ezt a más vélekedést és viselkedést beengedem-e a világomba. És ha számomra kellemetlen, visszatetsző, taszító stb., akkor dönthetek úgy, hogy bár elfogadom, de nem akarom látni, nem akarok tudni róla, nem akarok szembesülni vele.
Ez az egy út van, hogy a lelki egyensúlyomat visszanyerjem. Mert persze, hogy kibillent egy esetleges nézetkülönbség, nem vagyok álszent. De rajtam múlik, hogy helyreállítsam a balanszomat.
És ez kutyakötelességem saját magamért.
Szóval nálam én vagyok a főnök.