✋ VAN AZ A PONT, AMIKOR ELÉG!
Sajnálom, hogy erről írnom kell… De nem tűröm a verbális abúzus semmilyen formáját, itt a közösségi médiában, ismeretlenektől pedig különösen nem.
Történt ma, hogy számonkért egy olvasó itt az oldalon, hogy miért nem válaszolok az egyik posztom alatt néhányak által feltett kérdésre.
Akkor tisztázzunk valamit:
Az én munkám nem csupán abból áll, hogy a facebookon parádézok. Sokat vagyok gép előtt és akkor tudok is gyorsan reagálni. De ha páciensem van, tanítok vagy edzést, órát tartok, akkor meglehetősen furcsa lenne, ha fél kézzel a facebookot pörgetném és válaszolnék minden kérdésre.
Ugye senki nem örülne neki, ha az általa fizetett vizit idején én a telefonomon lógnék, ahelyett, hogy őt gyógyítanám? Vagy a „katedrán” válaszolgatnék a közösségi médiában vagy e-mailben érkező kérdésekre, ahelyett, hogy a tanítványaimra és a tananyagra koncentrálnék?
Az itteni posztjaim, cikkeim, videóim teljesen INGYENESEN elérhető edukációs, egészségfejlesztő tartalmak. Tényleg rendben van, hogy számonkérjen bárki is, hogy mikor és mennyit írok, válaszolok?
Megtiszteltek a kérdéseitekkel és aki régóta követ, az tudja rólam, hogy előbb-utóbb igyekszem is válaszolni. Ha olyan a munkám, akkor csak utóbb. Kérem szépen ezt tiszteletben tartani!
Köszönöm!
