LÉGZÉSMINTÁK – HASI LÉGZÉS
A biomechanikailag helyes légzésmintánk a rekeszlégzés. Ez az, mellyel a legnagyobb mértékű tágulást tudjuk elérni a mellkasban, s általa a tüdőben, tehát a legnagyobb mértékű gázcsere így történik.
A kevésbé jó légzésminták egyike a hasi légzés.
Természetesen a levegő itt is a tüdőbe áramlik, nem a hasba, csak a has területén történnek jelentősebb elmozdulások. Lássuk, hogy miként!
Ennél a légzésmintánál a rekeszizom lesüllyedésekor a hasfal semmilyen ellenállást nem ad, teljesen kontrollálatlanul tágul a hasüreg (mivel a rekeszizom ugye tolódik lefele). Mivel nincs hasi ellenállás a renyhe hasizmok miatt, a rekeszizom a normálisnál mélyebbre süllyed, így a bordákat oldalra kiemelő funkciója nem tud megvalósulni. A bordakosár nem nyílik kellően tágra, sőt, van akinél teljesen mozdulatlan marad. Ezáltal a tüdő sem tud oldalirányba nyílni. A belső hasűri nyomás értéke csökken.
👎 Hátránya, hogy a nem nyíló bordakosár és tüdő miatt nem használjuk ki a teljes légzőfelületet, tehát a testünk oxigénellátása nem lesz kielégítő. Emellett a has kontrollálatlansága miatt a csökkent belső hasűri nyomás nem tudja biztosítani a gerincnek szükséget stabilitást.
👍 Előnye, hogy a szerveket jobban mobilizálja és a renyhe izomműködés miatt relaxálóbb hatású légzésforma.
Összességében egy-egy légzőtorna alkalmával 1-2 percig végezni kellemes, lazító hatású, de a napi normális légzésmintának nem megfelelő. Ahhoz a rekeszlégzés szükséges, mely során a hasizmoknak van egy állandó működésük, mellyel enyhén ellentartanak és kontrolláltan tágulnak, ezzel biztosítják, hogy a rekeszizom képes legyen a bordák oldalirányú nyitására is és a gerinc stabilitásához szükséges hasűri nyomás is jobban garantált ebben a formában.
Lehet tehát gyakorolni hasi légzést időnként, de szánjunk kellő időt a rekeszlégzés gyakorlására is, amennyiben nem az a természetes légzésmintánk.
